idézetek:3

„A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák „

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat.

"Rosszul esett, nagyon rosszul.
Nem gondoltam volna
Hogy épp akkor, épp azért, épp te!
Hideg zuhanyként ért, de nem mutattam.
Rideg voltam, magabiztos.
Úgy tettem, mintha
Egyeltalán nem érdekelne.
Pedig fájt..."

„Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz. Majd szikratűz a szembe, hogyha győz
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán."

Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?