„A gyötrő fájdalom keservesebb, ha rokonaink okozzák „

Nem biztos, hogy annak van a legnagyobb fájdalma aki a leghangosabban jajgat.

"Rosszul esett, nagyon rosszul.
Nem gondoltam volna
Hogy épp akkor, épp azért, épp te!
Hideg zuhanyként ért, de nem mutattam.
Rideg voltam, magabiztos.
Úgy tettem, mintha
Egyeltalán nem érdekelne.
Pedig fájt..."

„Szeretni: sóhaj füstje, kósza gőz. Majd szikratűz a szembe, hogyha győz
S ha fáj, könnyekből egy nagy óceán."

Szólni nem mertem, mert a szemem gyanúsan égett, és féltem a könnyek lehetőségétől, ha esetleg ki merem nyitni a számat, biztosan kibukna rajta a fájdalom.

Ott ült a padon, könnyek peregtek az arcán, és tudni akarta, amit minden gyerek tudni akar, amikor valaki, akit szeretett, hirtelen eltűnik a színről: miért történik, miért velem történt, van ennek valami oka, vagy csak egy őrült rulett kerék forog? Ha jelent valamit, akkor mit kezdjek vele? Ha semmit nem jelent, akkor hogyan viseljem el?

"Tűrj és tarts ki, ez a fájdalom hasznodra lesz egykor."

„Ha elmondanám, mit érzek, megértenéd, hogy miért fáj nagyon... elmondanám, de nem tudom..."

"A szó, ha olykor fájdalommal szállhat, nem ajkakon, a lelkekben bont szárnyat..."
 

Hadd folyjon könnyem, hogyha megeredt:
Hisz a kihulló könnyek árán
Talán a szív is könnyebben feled!

"El kell viselned az esőt ahhoz, hogy láthasd a szivárványt!"

"Pici könnycsepp, 
Mi végig gördül arcomon, 
Hatalmas a fájdalom, 
Miért könnyemet hullatom. 
Csak menj utadra 
Fájdalomnak gyümölcse, 
Te, a szememnek legőszintébb könnycseppje." 
"Nem az az igazi fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, hanem, amit egy életen át könnyezve hordozunk csendesen!" 

"Emberi törvény kibírni mindent, s menni mindig tovább, még akkor is, ha nem élnek már benned remények és csodák."